Molnár Anikó
Katalin
Barbara
Laposné Szabó Éva
Csík Enikő


Molnár Anikó sikertörténete

Anikó vagyok, 26 éves.
Az elmúlt 10 évben többször lefogytam, illetve meghíztam, valahogy mindig sikerült megszabadulnom a felesleges kilóktól. A 21. század betegsége, a rendszertelen étkezés, valamint a fokozott életvitel nálam is oda vezetett, hogy mire észbe kaptam, megint elhíztam. De most hiába próbálkoztam, nem sikerült eredményt elérnem. 2008. augusztusában úgy döntöttem, hogy vége a nyafogásnak, lefogyok. Zoli irányításával elkezdtem egy ÚJ ÉLETMÓD RENDSZERT. Átbeszéltük az étkezési szokásaimat, \\\\"hogyan tudok lefogyni erőlködés nélkül és ezt meg tartani úgy, hogy egészséges maradjak\\\\" Az ÉLETMÓD RENDSZER mellé, étkezés és rendszeres testmozgás párosult, amely heti 3 alkalmat jelentett és jelent a mai napig számomra, egy életformát sajátítottam el. Meg kellett tanulnom: Miért? Mikor? Mit? Hogyan? Mennyit? Ennek eredményeképpen 2009. február végére 20 kg-ot sikerült fogynom. Most végre újra jól érzem magam a bőrömben, tudatosan étkezek, rendszeresen sportolok. A környezetemből folyamatosan kapom a visszajelzést, sokan nem ismernek meg, azt mondják olyan, mintha egy másik ember lennék. Minden hasonló helyzetben lévő társamnak azt tudom ajánlani, hogy vágjon bele, legyen kitartó, és ha egyszer elkezdte, csinálja végig, mert megéri. Itt az élő példa, hogy \\\\"meg lehet tenni\\\\". Sok sikert kívánok!


Katalin sikertörténete

Azt hiszem, hogy jó úton haladok, de még több önfegyelemre, kontrollra van szükségem. Miért is? A jó idővel kezdődnek a grillpartik, szalonnasütések, a fagyizások.. 83.5 kilóval indultam és 75.5 kilónál tartok. Megálltam, stagnálok mostanság, de én már nagyon boldog vagyok így is A heti 4 edzéssel formálódok, előnyömre, és már a régi nadrágok is lötyögnek a rajtam. A ruhatár cserével még várni akarok a 3. hónap végéig. Melindával már egyezkedtem, hogy még mennyit adok le: ő 5 kilót, én 3 kilót szeretnék. Mindenesetre akármennyi is megy még le, az csak a javamat és az egészségemet szolgálja Tudom, hogy egyedül nem ment volna, mert az utóbbi 5-6 évben annyiszor elkezdtem diétázni, de valami mindig közbejött: akartagyengeség, túl sok munka. Igyekszek úgy alakítani az életem, az időbeosztásom, hogy a mozgásra jusson idő. Az energiával nincs baj, mert a sok mozgással és megfelelő ételekkel elértem, hogy ha kevesebbet is alszok, de van mindenre energiám. Lelkesedés meg pláne van! Ha kimarad 1-2 nap egyéb elfoglaltságok miatt, akkor már hiányzik a mozgás Az nagyon tetszik, hogy a szülők is átálltak a teljes kiőrlésű lisztre, és édesítőre, és nagyon ízletes palacsinta, tejberizs, rizskó, túrós béles vagy zserbó születik így is. Tehát az ami egészségesebb, nem feltétlenül rossz ízű, sőt! Sajnos, az április nehéz hónap volt, az első hónaphoz képest, mert volt esküvő, a húsvét, grillparti, szalonnasütés, céges vacsorák, és Margarita parti Az általános vélemény azért hogy jobban és vékonyabban nézek ki, főleg azoknak feltűnő, akik nem láttak hónapok óta. Bár van, aki félt, hogy el ne fogyjak. Őket megnyugtattam, hogy van még kb. 13 kg plusz rajtam hivatalosan És ami külön kellemes meglepetés volt számomra, hogy az egyik kedvenc butikomban nem L-es méretű felsőt kellett keresnem, hanem végre az M-es is jó volt rám! Az első hónaphoz képest pozitívumként élem meg, hogy a spinning órákat már jobban bírom, majdnem teljesen végig tudok csinálni mindent. Persze egyszer eljutok oda, hogy végig menni fog minden gyakorlat Sokat segít az is, hogy Melinda összeírta,hogy milyen súlyzós gyakorlatokat kell végezni alkalomról-alkalomra, és már nem kell, hogy ott álljon végig mellettem, és fejlődés az is, hogy már nem egy óráig tart a súlyzózás, hanem egy bő félóra is elég. A kocogásról ne is beszéljünk! Én, aki utált futni világéletében, most már 15-20 percet gond nélkül végig kocogok! Kalkulálgattam, hogy ez a váltás, változás, anyagilag többe kerül-e. De nem! Hiszen minőségileg jobbat eszek, de mennyiségileg kevesebbet! Nagyon sokat segítenek a barátok, kollégák továbbra is, például a legutóbbi grillpartin is figyeltek arra a kérésemre, hogy ne használjanak gyorspácokat, mesterséges fűszereket, és az álatalam készített, sómentes, természetesen fűszerezett saláták is nagy sikert arattak, és kérték a receptet,. Jólesett, és talán egy kicsi változást elértem náluk is. Ami még említésre méltó, hogy kezdetben, mindig leírtam, hogy mit eszek, mikor , mennyit, reggelire, tízóraira, stb, de most már eljutottam odáig, hogy erre nincs szükség, hanem fejben tartom, hogy, hogy mikor ettem eleget, vagy éppen túl sokat. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak azok a külföldi barátiam, akikkel májusban találkozok 7 hónap kihagyás után....


Barbara sikertörténete

A nevem Barbara, 13 éves vagyok. Sosem voltam sovány alkatú, de tavaly nyáron sokat felszedtem. Az iskolai testnevelés órákon kívül semmit sem mozogtam, szabadidőm nagy részét a tv előtt töltöttem és nassoltam. Augusztusban az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy magas a vérnyomásom, melyet a túlsúlyom is okozhat. A doktornő diétát és rendszeres testmozgást javasolt. Ezért kerestük fel szüleimmel a Vezér Fitnesst, ahol Kecskés Zoltán tanácsára beiratkoztam a gyerekfitnessre. 2005. szeptember óta rendszeresen, heti három alkalommal járok a fitnessre, étrendem nagymértékben megváltozott, amiben nagy segítségemre voltak edzőim, Tóth Emese és Kecskés Melinda. Ők rendszeresen ellenőrizték az étrendemet és a súlyomat. A rendszeres testmozgás, a jó hangulatú edzések nagymértékben hozzájárultak az önbizalmam növeléséhez, a jó közérzethez, és kitartásomnak valamint a helyes táplálkozásnak köszönhetően 5 hónap alatt 10 kg-ot fogytam.


Laposné Szabó Éva sikertörténete

Laposné Szabó Évának hívnak, 25 éves vagyok. Utoljára talán születésemkor voltam kis súlyú, azóta viszont sajnos állandó súlyproblémákkal küzdök. 7 éve ismertem meg a férjemet, az igaz gondok ekkor kezdődtek. Ekkor elkényelmesedtem, jöttek a késő esti, tévé előtti vacsik, nasik stb. A korábbi mozgás is el-elmaradozott. Szóval még tovább nőtt a kilóim száma. Többféle fogyókúrába belekezdtem, de nem fejeztem be őket. Aztán kb. másfél éve az egyik, szintén \"súlyos\" barátnőmmel belekezdtünk a 90 napos fogyókúrába (protein-, keményítő-, szénhidrát- és gyümölcsnapok váltják egymást), ami nem várt eredményt hozott. Olyan kajákat ehettem, amiket szerettem, csak meg volt határozva, hogy melyik napon melyiket. A 90 nap alatt úgy, hogy nem mozogtam, csak amennyit máskor (lépcsőzés az első emeletre, futás a busz után, stb.), és nagyon finomakat ettem, 15-17 kg-t fogytam. Nagyon büszke voltam én is magamra, meg a környezetem is rám. Sajnos nem tartottam be a 90 nap utánra előírt \"reggelire gyümölcs\" formulát, ezért szépen lassan visszakúsztak a leadott kilók. A helyzetet áprilisra tarthatatlannak minősítettem, tavasszal újra bele akartam fogni a 90 naposba, de úgy, hogy mellette mozgok is, amikor ráakadtam a WellnessVilág Magazin honlapjára, azon is a \"Fogyj velünk\" akcióra. Gondoltam, úgyse szokott szerencsém lenni, de most hátha változik a helyzet és beneveztem. Már szinte el is felejtkeztem róla, amikor kaptam egy e-mailt: én vagyok az egyik kiválasztott a kettőből! Végre történt valami, amit a kilóimnak \"köszönhettem\"!!! Úgyhogy nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tornába, betartottam a diétát és vártam az eredményt. Meguntam, hogy pár lépésnyi futástól elfáradtam, nem kaptam levegőt, és a leginkább az bántott, hogy alig lehetett rám ruhát kapni! Félve indultam neki az egésznek. Tartottam a negatív kritikáktól (pl. a teremben a \",mit keres itt ez a nagydarab csaj?\" beszólásoktól), az idő rövidségétől, de leginkább saját magamtól féltem. Féltem, hogy nem fogom tudni végigcsinálni, hogy belebukok, beégek mindenki előtt és csalódást okozok magamnak. Féltem, hogy állandóan éhes és fáradt leszek és semmi erőm sem lesz még a napi munkám elvégzéséhez sem, nemhogy a heti négyszeri edzéshez. Ja, meg amikor az első találkozásunkkor Meli mondta, hogy heti minimum négyszer, de inkább ötször kell menni edzeni. Na akkor döbbentem le igazán. Aztán szerencsére belerázódtam, és ha nem megyek, csak egy héten kétszer, akkor hiányzik a mozgás. A teherbírásom és az állóképességem sokat nőtt, jobban bírom ezt a nagy meleget, és nem fáradok el annyira, mint korábban. A ruhatáram teljes felújításra szorul (bár még várok vele egy picit, csak pár új darabot szerzek be, hátha pár hét múlva újabb csere lenne szükséges), az a nadrág, ami áprilisban feszes volt rajtam, leesik rólam. A változás tehát szembetűnő, és nem csak amiatt, hogy kezd \"formám\" lenni, hanem amiatt is, mert a közérzetem és a kedvem is sokkal jobb. Sokkal inkább NŐnek érzem magam, mint előtte, sokkal magabiztosabb lettem. A 3 hónapot 15,7 kg mínusszal zártam, az azóta eltelt 1 hónapban újabb 2,5 kg ment le, úgyhogy már több, mint 18 kilótól szabadultam meg! Kimondhatatlanul jó érzés, hogy ha belenézek a tükörbe, nem csak egy nagy feneket látok, hanem igenis van alakom, formám. Előkerültek a szekrény mélyéről olyan ruháim, amik több éve nem voltak rajtam - mert nem jöttek rám. Most meg van egy pár, amit újra nem tudok hordani, mert nagyok ?. A férjem és a környezetem nagyon büszke rám, elhalmoznak bókokkal és dicséretekkel, és ez nagyon jó esik! Önbizalom erősítésnek is nagyon jó egy fogyókúra! Az étrendváltozás sem volt annyira gáz, mint vártam. Ha vendégségbe, vagy étterembe megyünk, akkor is tudok olyan kaját választani, ami megfelel nekem, úgyhogy nem jelent problémát az étkezés, bárhol is vagyok. Nem csak az étrendem, a ruhatáram és a méreteim változtak meg, hanem az egész ÉLETem, életmódom. Nem eszek cukros és fehér lisztes termékeket. Helyette az édesítőszer és a teljes kiőrlésű liszt került a konyha polcára. Ha a szüleim, vagy nagyszüleim tudják, hogy megyek hozzájuk és kedveskedni akarnak, akkor olyan ételt (is) főznek, amit tudják, hogy megehetek, hogy ne érezzem kellemetlenül magam. Az edzések fokozatosan nehezedtek, a kezdeti 30 perc kardiózásból (bicikli) szépen lassan lett másfél óra kardió (futópad, elliptikus tréner és taposógép kombinálva), a 4x20 hasprésből pedig 30-40 perc folyamatos súlyzózás és erősítés. Úgyhogy igazán komoly és elviselhetetlenül nehéz részek nem voltak, talán csak a havonta elkövetkező állóképesség-felmérések. Akkor muszáj volt belehúzni és a legjobbat kihozni magamból. Aztán következtek a spinning órák, amik az elején elég kemények voltak (ahogy a bringa ülése is :D), de mostanra már nagyon élvezem őket. Zoli és Meli végig mellettünk voltak, bármi problémánk volt, bizalommal fordulhattunk hozzájuk, és a Zolival folytatott beszélgetésekből nagyon sok, az elhízás miértjével, a fogyás folyamatával és más élettani dolgokkal kapcsolatos kérdéseinkre kaptunk választ. A 3 hónap letelte után tovább folytatódik az edzés, vettem bérletet, heti minimum háromszor, de ha tehetem, négyszer lenn vagyok a teremben, és ha segítségre van szükségem, ugyanúgy számíthatok Melire és Zolira, mint eddig. Örülök, hogy megismerhettem őket és hogy támaszaim voltak ebben a három hónapban. Nem túl gyakran, de szükség volt a nógatásukra és ha megfordult a fejemben, hogy nem bírom tovább és feladom, olyankor mindig ott voltak és \"helyre billentettek\". Aki még nem kezdte el a fogyizást, hajrá, soha nincs késő! Persze ne pár hét alatt várjon nagy eredményt, mert az nem lesz maradandó, hanem szépen lassan, egyenletesen. A heti 1 kg fogyás az egészséges, és ha belegondoltok, hogy az egy évben akkor 52 kg mínusz. Szóval a két kulcsszó: TÜRELEM és KITARTÁS! Az egész dolog fejben dől el, kell hozzá egy nagy adag elhatározás és elszántság, utána minden menni fog! A mélypontok esetén sem szabad feladni, mert mindig vége a rossz időszakoknak! Ha meg esetleg feladjuk, akkor utána még rosszabbul fogjuk magunkat érezni, mert még a lelkiismeretünkkel is el kell számolni! Jobb az, ha legalább a szűk környezetünk tudja, hogy fogyókúrába kezdtünk, mert akkor ők \"számonkérik\" a dolgot és még kellemetlenebb, ha megfutamodunk, mert lehet magyarázkodni! Ha meg csak \"titokban\" csináljuk, akkor lehetünk vele úgy, hogy \"ú, ezt a sütit gyorsan elmajszolom, most úgyse látja senki\" és akkor azt hisszük, hogy meg sem történt. Hát ez nem így van, a centik és a kilók nem hazudnak! Egy-egy \"félrelépés\" sajnos beláthatatlan következményekkel járhat! Ha a 3 hónap lejártával folytattam volna a régi étrendemet és életformámat, akkor valószínűleg nem további mínuszokról, hanem pluszokról számolhatnék be... És azt nagyon nem szeretném. Annyiban talán változott a Meli-féle étrend a jövő héttől, hogy ha megkívánok egy fagyit, akkor elnyalok egyet... Persze nem minden nap, de egy-kéthetente simán. Zoli is mondta, hogy mértékkel bármit lehet, ők is esznek mindenféle kajákat, még akár szilvás gombócot is, de nem desszertnek, hanem főételnek. Ahogy eddig is, mostantól is bújom a NETet diétás receptek után kutatva és olyan alacsony kalóriatartalmú étkekkel fogom elkápráztatni a környezetemet, hogy észre sem fogják venni, hogy ez \"diétás\" kaja volt! Szóval mindenkinek sok sikert, kívánom, hogy érjétek el a célotokat, én már nagyon jó úton haladok e felé!


Csík Enikő sikertörténete

Csík Enikő vagyok, 26 éves. Gyermekkorom óta jelent számomra problémát a súlyom, mindig azt hallottam a környezetemben \"majd kinövi\"... aztán mégse, és most itt vagyok 26 évesen (most már) 86 kg-an. Bár a környezetem olyannak fogadott el, amilyen vagyok, valahol legbelül arra vágyom, hogy egyszer úgy sétálhassak végig az utcán, hogy büszke lehessek magamra és az alakomra. Sokszor fogadtam meg magamnak, hogy elkezdek fogyókúrázni, de sosem tudtam egy-két kilónál többet leadni, ami a fogyókúra abbahagyása után a duplájával került vissza rám, azt hiszem ez sokunknak ismerős effektus. Sokan mondhatják azt: miért nem tettem ellene valamit... csak rajtam múlik, hogy fogyok e vagy sem... hát tettem nem is egyszer, de valahogy sosem volt elég bennem a kitartás. A környezetemtől is megkaptam (sajnos sokszor): minek neked fogyókúrázni; te jól vagy úgy, ahogy vagy; neked ez úgy sem fog sikerülni; és sikerült másoknak kicsit a lelkesedésemet lelombozni. Mára megtanultam, hogy nekem ez egyedül nem sikerülhet. Véletlenül találtam rá a WellnessVilág magazin \"Fogyj velünk\" pályázatára. Nagyon örültem, amikor megkerestek a magazintól és közülték, hogy én vagyok a pályázat egyik nyertese. Így lehetőség nyílt arra, hogy bebizonyítsam magamnak és másoknak is, hogy igenis képes vagyok változtatni az életemet, és képes vagyok megszabadulni a felesleges súlyomtól. A legelején kitűztem egy célt, ami még nem teljesen vált valóra, de jó utón haladok és én már erre is büszke vagyok, mert most először sikerült az, hogy nem adtam fel, és bizonyítottam, főleg magamnak, hogy igenis képes vagyok rá. Kitartás kell és türelem, és persze kell egy kis segítség. A pályázatnak köszönhetően nekem ott volt a segítség a két edző személyében: Melinda és Zoli. Sokszor határoztam el hogy \"na majd holnaptól\", valahogy mindig az lett a vége hogy \"majd inkább hétfőtől\" és a végén nem lett belőle semmi, de ez most más volt. Jó hogy ott volt Melinda és Zoli, aki időnként számon kérte, hogy mikor mit ettem, és hát nem utolsósorban koordinálták az edzéseket. Féltem az elején, hogy hogy fogom én ezt végig csinálni, heti min. 4 edzés a diétázás... én, aki már jó néhány éve, talán a nyári kerékpározáson kívül semmit nem mozogtam, de mégsem volt annyira bonyolult a dolog, csak mindig meg kellett tervezni előre a napomat. Egy hét elteltével a 45 perces edzésekből másfél órás edzések lettek. Volt úgy hogy edzés után találkoztam a párommal és fülig ért a szám, mert jóléteztem magam, olyan \"könnyebb\", vidámabb voltam. Szóval jó dolog ez a mozgás, csak ajánlani tudom mindenkinek. A három hónap eredménye -11 kg, sokat javult a testzsír% is, a koleszterinszintem 6,4 -ről 5,4 -re csökkent (5,2 a határ), és a cm magukért beszélnek. Úgy érzem, hogy három hónap alatt ez igen szép eredmény, részemről főleg, hogy végig tudtam csinálni ezt a három hónapot. Számomra ez az igazi eredmény, sikerült leküzdenem saját önmagam, és bár voltak nehéz pillanatok, amikor lecsusszantam egy kis gödröcskébe, de mégse adtam fel. Köszönhetően ez az edzőimnek Melindának és Zolinak. Nekik is köszönhetem, azt hogy végre 8-as számmal kezdődő számot mutat a mérlegnyelv, és nem az a borzalmas 100-as határt súroló számot. A három hónap óta sikerült újabb 3 kg-tól megszabadulnom. Bár még nincs vége, nincs pihi, az edzéseket sem hagyom abba, szeretnék még vagy 10-15 kilótól megszabadulni. Szóval van még mit ledolgozni. Melinda és Zoli által összeállított alacsony kalóriatartalmú étrend kifejezetten jó. Mondhatnám azt is, hogy néha észre sem veszem, hogy diétázom. Nagyon fincsi kajákat lehet enni, napi 5szöri étkezés, és a nap végére még csak éhes sem vagyok. Az volt igazán furcsa az első napokban hogy naponta ötször kellett enni. Nálam régebben rendszerint elmaradt a reggeli, max. egy tea, ebédre volt, amikor rendes főtkaja, de volt hogy csak egy péksütemény, jó kis cukrozott üdítővel, na és a vacsi... arról jobb nem is beszélni... Ezalatt a néhány hét alatt valahogy hozzászoktam, hogy munka után edzés. Valahol tényleg igaz az a mondás, hogy az embernek arra van ideje, amire csak akarja. Régen én is sokszor mondtam magamnak, hogy holnaptól edzésekre fogok járni, de mindig akadt kifogás, hogy pont akkor miért nem érek rá. Csak egyszer kell elkezdeni... Nálam sokszor az volt a kifogás, hogy ciki volt lemenni edzeni, valahogy azt éreztem, én ezzel a testel..., úgy is csak kinevetnek majd... Aki hasonló cipőben jár, mint én, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy igenis merjen lemenni edzeni. Az elején lehet, hogy furcsa lesz, hogy sok csinos, meg izmos emberke közt, ott egy duci is, aki alig bír 2 percet futni a futópadon, és csak azt lesed majd, hogy ki milyen szánalmas szemmel néz rád. De ez nem így van. Az első két hét nálam azzal telt el, hogy ismerkedtem, barátkoztam a helyzettel, és tényleg meglepő volt a kellemes csalódás. Egy idő után, sokan már előre köszöntek, beszélgettek, érdeklődte, volt, aki tanácsot adott, mit hogyan érdemes csinálni. Nálam ez tényleg meglepő volt és kellemes csalódás. Talán ezért is van, az hogy nem szeretném abba hagyni az edzéseket, folytatni fogom. Az edzések is egyre változatosabbak voltak (elliptikus tréner, spinning, futópad, bicikli, súlyzós edzések...), így megunni sem lehetett és még élveztem is. Nem tagadom volt idő, amikor nehezen vettem rá magam az edzésre. De ilyenkor mindig ott volt Melinda és Zoli, na meg a párom is, akik nógattak egy kicsit, biztattak és támogattak, így sokkal könnyebben átvészeltem azokat a nehéz, mélygödrös pillanatokat. Ezalatt a három hónap alatt úgy érzem sokat tanultam Melindától és Zolitól. Régebben csak hallottam és olvastam egy-két helyen a pulzuskontrollról, ma már tudom is, hogy mit jelent. Érdekes volt, hogy a kezdetekkor alig mozdultam egy kicsit a futópadon, a pulzusom azonnal a megengedett felett volt, ma már ha a zsírégető tartományban akarom tartani a pulzusomat, igen csak meg kell érte dolgoznom. De ennek köszönhetően az állóképességem is sokat javult. A kezdetekkor a maximális pulzusszámom 163 volt, a legutolsó állóképesség felmérésen sikerült 179-re feltornázni, bár ez még mindig elmarad a 200-as ideálistól, de még néhány hónap és meglesz... Az edzések során nagyon megkedveltem az ellipszis trénert és a spining edzéseket, valószínű maradok majd ezeknél az edzéseknél, plusz a súlyzózás és néha-néha egy kis aerobik. A futópaddal (főleg ha futni kell) és a hasizom-gyakorlatokkal mai napig nem békültem ki, de azért néha majd ez is szóba jöhet. Szóval maradok a régi edzéstervnél, és kajcsiknál, azt hiszem, sikerült megszoknom az életmódváltást, egy bizonyos idő eltelte után már az ember életének részévé válik a rendszeres testmozgás és az egészséges táplálkozás. Köszönettel tartozom edzőimnek, Melindának és Zolinak, hogy segítették munkámat ezalatt a három hónap alatt. Összeállítottak egy olyan étrendet, ami nem egy szokványos önsanyargatós diéta volt, és a mozgásprogramért, ami igazán élvezhető volt. Merjen mindenki álmodni egyet és egy kis segítséggel, mert tudjátok: egyedül nem megy, MINDEN SIKERÜLHET! Nekem sikerült leküzdenem önmagam, sikerült elérnem a célomból egy darabot, és most már nincs visszaút! Minden Jót Mindenkinek, Hatalmas Nagy Kitartást Mindenkinek Mindenhez! Én nem adom fel, úgy érzem a nehezén már túl vagyok, legyőztem önmagam, most már türelmesen folytatom a küzdelmet a kilóimmal!

2017. december 13. - szerda
Luca napja van
Látogatók: 837658


Válaszd ki miről szeretnél hírlevelet kapni:




Név:

E-mail cím: